A brazil terrier Brazíliában használatos neve nemcsak a Terrier Brasileiro, hanem a Fox Paulistinha is, ami szó szerint san pauloi kis foxterriert jelent. A fila brasileiro mellett a másik hivatalos brazil fajta. Hazájában már legalább száz éve tenyésztik, de az FCI csak 1995-ben regisztrálta, ami azért nem meglepő, mert 1973-ban Brazíliában is törölték a terrier brasileirót a nyilvántartásból, mint nem létező fajtát, olyan kevés példány élt az országban.

Fajtatörténete Brazília határain kívül kezdődött. A XIX. század végén és a XX. század elején sok brazil fiatal európai egyetemeken tanult, elsősorban Franciaországban és Angliában. Sokszor megházasodva tértek haza Brazíliába, és asszonyaik különböző kis kutyákat vittek magukkal, például foxterriereket és pinschereket.

A gazdag családok fiatal házasai vidéki birtokaikon éltek, és a kis kutyák megszokták az itteni életmódot és helyi kanokkal és szukákkal keveredtek. Így született egy új, kicsi, élénk, háromszínű fajta, melynek fenotípusa néhány generáción belül megszilárdult. A nagyvárosok fejlődésével a nagybirtokosok, alkalmazottjaik és családjuk a nagy centrumokba költöztek, így a kis kutya életkörülményei ismét megváltoztak. Mivel a brazil terrier több, egészséges fajtából alakult ki, széles tenyészbázisból, szerencsére mentes az örökletes betegségektől. A Brazil Kennel Klub 1964-ben ismerte el hivatalos fajtaként, majd a törzskönyvezés felfüggesztése után Marina Vicari Lerario fáradozásainak köszönhetően regisztrálta újra, 1994-ben a brazil terriert. Vicari Lerario jelenleg a brazil Fox Paulistinha Club elnöke és a Brazíliában megjelent nagy fajtaismertető könyv szerzője.

A brazil terrier roppant intelligens, éles eszű, gyermekszerető, alkalmazkodóképes kutya. Minden környezetbe beilleszkedik, mindenütt jól érzi magát, öregek és fiatalok mellett, családban és egyetlen gazdával egyaránt. Kicsi méretéből kifolyólag mindenhova magunkkal tudjuk vinni, rövid, alig hulló, aljszőrzet nélküli bundája igen könnyen gondozható. Bár a hideget nem szereti, elég robusztus hosszú túrákhoz, éber, jó jelzőkutya, sőt kis mérete ellenére gondolkodás nélkül nekiugrik gazdája támadójának.

Brazíliában gyakran a filával együtt tartják, a nagyon éles hallású kis terrierek jelzik a filáknak, ha betolakodót észlelnek, majd a masztiffokra hagyják a „piszkos munkát”. Egyébként falkában állítólag ők is hatásosan képesek feltartóztatni a nemkívánatos idegent.

Napjainkban Brazíliában vidéken és városban egyaránt népszerű, a farmokon kedvelt munkakutya, olykor még marhacsordák hajtására is használják. Mióta az FCI regisztrálta, európai kiállításokon is látni egy-egy példányt.