Ellentmondásos módon, az ausztrál juhászkutya Amerikában alakult ki. Kialakulása nagyon hasonlít az Egyesült Amerikai Államok létrejöttéhez: a kutyafajta és az ország is bevándorlókból alakult ki. Az új kontinensre érkező kalandorok vagy egyszerűen jobb életkörülményekre vágyakozók kutyáikat is magukkal vitték; mindez egyaránt vonatkozik Amerikára és Ausztráliára is. Az Egyesült Államokba tehát közvetlenül és közvetve, Ausztrálián keresztül is érkeztek európai kutyák.

A spanyolok már a XVI. században hatalmas juhnyájakat vittek hajóval Új-Mexikóba. A XVII. században skótok vándoroltak be, akik persze magukkal vitték a collie-kat. A XIX. században baszkok érkeztek Amerikába a boldogabb jövő reményével, de már Ausztráliából, főleg juhászok. Később, a XX. század elején első osztályú birkákat importáltak Ausztráliából az USA-ba, hogy javítsák a hazai állományt. Az állatokat collie-dingó keverékek is kísérték. Az Ausztráliából érkező kutyák nagyon jól dolgoztak, és hamarosan rajtuk ragadt az aussie (az ausztrál rövidítése) mint becenév, melyet egyre kiterjedtebben alkalmaztak, persze kezdetben mindenféle tarka-barka juhászkutyára. Az ausztrál juhászkutya elődeit sokáig teljesen különböző nevekkel illették, spanyol, új-mexikói és kaliforniai juhászkutyának is hívták őket. Az Aussie becenév egyébként a mai napig használatos. A fajta 1945 után kezdett önállósulni és kibontakozni, népszerűsége és kedveltsége gyorsan nőtt a második világháború után, párhuzamosan a western-lovagláséval, mely a rodeók, lóversenyek, mozi- és televíziós tudósítások által általánosan ismertté és népszerűvé vált. Szerteágazó képességei és könnyű kiképezhetősége révén az amerikai ranch-ek és farmok hasznos kellékévé vált a fajta. Az Egyesült Államok farmerei gondoskodtak a fajta továbbfejlesztéséről és hasznos tulajdonságainak, éles intelligenciájának, kifejezett terelőösztönének illetve attraktív külsejének megőrzéséről, mely már eredetileg is sokak csodálatát kiváltotta. Az Idaho államból származó Jay Sisler rodeókon lépett fel, volt egy nagyon népszerű kutyás száma is, ausztrál juhászkutyákkal. A kutyás bemutató mindig nagy sikert aratott, és egyre többen kezdtek a fajta iránt érdeklődni. A turnék során sok juhász szukáját fedezték Sisler kutyái, egyre homogénebb megjelenést kölcsönözve az állománynak. 1972-ben két egyesület is elkezdte törzskönyvezni az ausztrál juhászkutyákat, Australian Sheperd Club of America és az International Australian Sheperd Association is.

Mindkét szervezet rendezett kiállításokat és vizsgákat is. 1977 végén már 6000 kutyát törzskönyveztek. 1976-ban közös fajtaleírást dolgoztak ki, 1980-ban pedig végleg egyesült a két szervezet. Az AKC 1991-ben vette fel törzskönyvébe az ausztrál juhászkutyát és 1993-ban ismerte el véglegesen. Érdekesség, hogy például Németországba is a rodeók révén jutott el a fajta. Talán nem is gondolnánk, de a western-lovaglásnak Európában is lelkes hívei vannak, akik rodeókat is rendeznek, Amerikából importálnak lovakat, amerikai felszerelésekkel dolgoznak, így értelemszerűen a fajtára is felfigyeltek. Az ausztrál juhászkutya szorosan a ló mellett halad, anélkül, hogy zavarnák egymást. Nem kell pórázra venni, szinte nem is kell rá figyelni, hűségesen követi a lovat és lovasát.